Szép
Etelka, kit szívembe
Nem
múlólag vettelek be,
Kit nem
csalfa gondolattal,
Nem,
sebes lángindulattal
Vesztemig
kedveltelek,
Szép
Etelka, halld utolszor,
Amit
sóhajt e csekély sor:
Légy
áldott! isten veled!
Nem
szerelmet kérek, ó már
Vége
annak, más dolog vár,
Búcsút
venni rettegek.
Annak,
aki évek olta
Várt,
remélt, s hogy ez megcsalta
Kínos
édes szenvedéssel,
Hasztalan
hű érezéssel
Mégis
érted, érted ég,
Búcsút
venni szabad annak,
Mindenek
ha elmaradnak,
Búcsút
venni nem tilos.
Inkább
válnám életemtől,
Elszakadnék
én szívemtől,
Poklot
érted megkerülném,
Minden
jómat eltemetném
Inkább,
mint elhagyjalak.
Mégis el
kell mennem immár,
Kedvedet
nem lelhetem már,
Haldokol
reményem is.
Isten hát
veled szerelmem!
Légy te
boldog énhelyettem,
Boldogabb
mint én valék.
Szép
szemednek szép sugárán
Jó
szívednek gyenge halmán
Bánatok
ne üljenek.
Mint kis
parton szép virágszál
Csinosan
terült gyöpön áll,
Hol fejét
a harmat árja
Kis tövét
futó hab járja;
Szellő
játszik fürteivel,
Szép verőfény
kebelével,
Akkép
folyjon életed.
A
vidámság, boldog érzés
Közt ne
lepjen gyászos végzés,
Bút ne
szüljön örömed.
Én ki
látom a jövendőt,
Érzem a
búban veszendőt,
Elfogadom
sorsomat,
S majd ha
élni már meguntam,
Halni
mégis nem kívántam
S élni,
halni nem tudok,
És nem
érdem lett bajomban,
Gyógyíthatlan
bánatomban
Elvadulva
bujdosom,
Az lesz
édes gondolatom,
Ha
szívemből kívánhatom,
Hogy kit
oly heven szerettem,
Százszor
boldog légy helyettem.
Boldogabb,
mint én valék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése