Szép
vagy, ó, szerelmesem, szép! Lábadat sarú díszíti, ritka drága gyöngyű;
tomporodnak
kerülete, mint a mesterek kezéből kikerült kösöntyű.
Lábad
szára, mint aranyszín fundamentumon szökellő karcsú oszlop, márvány;
a te két
emlőd nyugalma, mint a liliommezőkön legelő két bárány.
Köldököd
mint illatozó olajok nyomától síkos szép kerekded csésze,
hasad
mint a zafírokkal rakott elefánttetemnek drága tündöklése.
Hasad
mint a liliommal köröskörül megkerített dús gabonaasztag;
karod
ámbraszín pereccel, két kezed nehéz gyűrűkkel aranyosan gazdag.
Balkezed
a fejem alatt, jobb kezeddel megölelgetsz, megcirógatsz, édes;
nyakad
mint a karcsú torony kimagaslik hasonlóan Libanon hegyéhez.
Nyakad
mint a Dávid tornya; méz csepeg nyelved hegyéről; ínyed édességes;
fogaid
mint most fürösztött tiszta hófehér juhocskák; ajakad tömjénes.
Halántékod
mint a sűrű selyem lomb közül kitetsző darab pomagránát;
szemed mint
a kék halastó: arcod ékességeinek ki mondhatja számát?
Tégy
engem mint egy pecsétet a te kebeledre, mint egy bélyeget karodra,
mert
kemény a szerelem, mint a koporsó és erős mint nagy vizeknek sodra.
No,
szerelmem gyere, menjünk a mezőre, illatoznak künn a mandragórák;
már a
szőlő is virágzik, s kifakadtak ajtónk előtt a gyümölcshozó fák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése