Réthy László: Utolsó szerelem

Csak dereng még a láthatár felett;

De szívem forró, reszketek amint

Érintem fehér sima kezedet.

Minden, mi szép volt, drága, édes:

Ábránd, költészet - Benned látom;

Szebbet mint Te, sosem találtam,

S nem képzelek a nagyvilágon.

Utolsó szerelmem! - jer édes, - látod,

Hogy vágyom érted, hogy ver a szívem?

Azt az érzést, ami szívemben él,

Csak költő érzi és más senkisem.

Óh jer, mit adjak? - Meglopom

Az őszi nap utolsó sugarát

S befonom szép szőke hajadba,

Öreg szívemnek búcsúja gyanánt.