Túrmezei Erzsébet: Ma!

Holnap talán az ajkam néma.

Hogy ne maradjak

szerető szóval

senki adósa;

úgy szóljak még ma.

Holnap talán merev a lábam.

Segíts, Megváltóm,

hűséges szívvel

szüntelen veled

járni a mában.

Holnap talán karom se mozdul.

Ma szent örömmel

úgy tegye dolgát,

mint a Te szolgád

itt s a síron túl.

Holnap tán a szívem is hallgat.

De ma hirdesse

minden verése:

Áldom, Megváltóm,

mentő hatalmad.

A tegnapot befödte véred.

Tied a holnap.

Nekem csak mám van.

Segíts hűséggel

ebben a mában szolgálni néked!