Vajon
hová szökdöstek csókjaink?
A
vér-erdő pajkos tündérei,
kik ott
bujkáltak sűrűsége közt,
hol
trópus-hő fűtötte kedvüket
s erős
virágszagok kábítanak,
félig
bürök-szag, félig rózsa-szag,
s ha
kirajzottak zsongó sűrűből,
ajkunk
dombjára jöttek játszani
s játékuk
pajzán volt és mámoros.
Hová
szökdöstek, hol maradtak el?
Egy nap
finom szimatjuk felfigyelt,
megérezték
a hervadás szagát,
a szellőt,
mely hűs áramlást hozott
a
megritkuló sűrűség felé,
és
elsurrantak rejtve, nesztelen
új
vér-erdők s virág-szagok felé,
ahol még
ifjan zsong a sűrűség,
a fülledt
hőből szomjúság fakad,
s friss
ajkakon pajkos játékukat
új
mámorokban folytatják tovább...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése