2012. október 29., hétfő

Francis Jammes: Ima az egyszeri asszonyért


Uram add, hogy aki valaha a hitvesem lesz
Szelíden, édesen simuljon a szívembe.
És úgy aludjon el, hogy fogja a kezem.
S két melle közt csüngjön a nyakán
Egy pici érem, egy ezüst láncocskán
Ártatlanul, fehéren.

A húsa szunnyadjon, langyosan és puhán
Mint szélben a szelíd nyárvégi délután
Legyen szívében csend és szűzi tisztaság,
Hogy néma mosollyal halkan karoljam át.
Erős legyen, bátor, őrizze lelkemet
Lebegjen, mint a mély, alvó virág felett.

S ha egyszer meghalok, és a szemem lezárja,
Ne mondjon más imát, csak némán nézze szám
Kulcsolja kezét halotti nyoszolyámra
És egy elfúló jajjal boruljon csendben rám.

Nincsenek megjegyzések: