Jön ...
elmegy ... többé nem látod soha.
Szobádba
száll, mint csillogó madár ...
s ha nem
csukod be jól az ablakot,
huss,
odafönn a kék magosba jár.
Úgy
csillan meg, mint napfelköltekor
a réten
villogó gyémántszemek ...
s ha meg
nem látod, percek múlva már
fűszálakon
csak fájó könny remeg.
És neked
már csak fájó könny marad
befátyolozni
vétkes, vak szemed.
Nem adtad
akkor ... most már nincs kinek.
Nem
tetted akkor ... most már nem lelet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése