Tudod mi
a bánat?
Várni
valakit ki nem jön el többé.
Eljönni
onnan, hol boldog voltál,
S
otthagyni szívedet örökké!
Szeretni
valakit, ki nem szeret téged,
Könnyeket
tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni
egy álmot, soha el nem érni,
Csalódott
szívvel mindig csak remélni!
Megalázva
írni egy könyörgő levelet,
Szívdobogva
várni, s nem jön rá felelet.
Szavakat
idézni, mik lelkedre hulltak,
Rózsákat
őrizni, mik elfakultak.
Hideg
búcsúzásnál egy csókot koldulni,
Mással
látni meg őt és utána fordulni.
Kacagni
hamis lemondással,
Hazamenni,
sírni könnyes zokogással.
Otthon
átkönnyezni hosszú éjszakákat,
S
imádkozni,
Hogy sose
tudja meg
Mi is az
a bánat.
A szív
gyorsan elárulja önmagát,
De mást
lát a két szemem,
Messze
túl a könnyeken,
Hogy még
mindig te vagy a mindenem.
Ha az
kérdezné tőlem most valaki,
Mondjam
meg mit jelentesz nekem?
Tán
büszkeségből azt felelném,
Semmit,
csak múló szerelem.
Elmegyünk
majd egymás mellett,
S a két
szemed rám nevet.
Kacagva
köszöntelek én is,
De hangom
kissé megremeg.
Mosolygok
az utcasarokig.
Aztán,
hogy elfordulok,
Fáradt
szememhez nyúlok,
S egy
könnycseppet elmorzsolok.
A válás mindig
nehéz,
De
rosszul ítélsz,
Nem
bántam meg
Bárhogy
is volt, nem bántam meg.
Szívemben
mindig lesz egy hely emlékednek.
Elfelejtem
azt, hogy rossz vége lett
És csak
az maradsz,
Ki engem
boldoggá tett.
Elmentél
tőlem kedves,
S én
hagytam, hogy menj csak el.
Hiába
lett volna minden,
Ki menni
akar, engedni kell.
Mosolygott
hozzá az arcom,
De mögé,
már senki sem néz.
Játszani
a közönyös embert,
Most
látom csak mily nehéz.
Ha azt
kérdezné most tőlem valaki
Mondjam
meg, mit jelentesz nekem?!
Egy
pillanatra zavarba jönnék,
S nem
tudnék szólni hirtelen!
S
nagysokára mondanám halkan
Semmiség,
csupán az életem.
S nem
venné észre rajtam senki sem,
Hogy
könnyes lett a szemem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése