Első
álmom rólad volt,
első
álmom elröpült.
Még az
esti szél nyögött,
még az
égen csillag ült.
Lábaimban
lakik egy
szellem:
az rejtélyesen
húzott,
hozott, vezetett
ablakodhoz,
édesem!
Csitt! A
fekete folyón
illet és
szél úgy alél,
mintha
mákos álmokat
tépegetne
ott az éj.
Apadoz a
zokogás
a
csalogány csöpp szívén,
mint
ahogy a tieden
kell hogy
elapadjak én.
Jaj,
bűvölj föl a fűből!
Halk!
Hullok! Ájulok!
Szórja
csókkal szám-szemem
szerelmed,
mint záporok!
Arcom fagyos
és fehér,
szívem
dobzörgése vad:
szorítsad
szíved fölé,
talán ott
majd megszakad...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése