Dévényi Erika: A hegytetőről szólj

Állj ki a hegytetőre, hogy csak a világ hallja meg

Mond el, hogy Isten veled is üzenhet

Onnan kiáltsd halkan, nagy szerénységben

Hogy ne a fülekhez, a szívekhez jusson el

Mond, hogy rám számíthatsz bármikor, ha baj van

Segítő kezem mindig kinyújtva van

Ápolni egy társat, ki tolókocsiban ül

Ellátni valakit, aki ágyba kényszerül

Hátadon cipelni a fuldoklót fel a hegyre

Amelynek életet ad friss levegője

Szeme lenni egy vaknak, láttatni a szépet

Elmondani milyenek a szivárványszínek

Megmutatni a hangot a néma füleknek

Eljátszani, ahogy a szavak zenélnek

Felemelni a súlyt annak ki nem bírja

Erőtlen kezének hitét adva vissza

S mindezt nem megtenni, az élet egy drámája

Amelynek nem arat tapsot az előadása

Aki nem segít, csak arra gondoljon

Nehogy a cserbenhagyott sorsára jusson