Advent

Áldott Adventet és Örömteli, Békés Várakozást Kívánok Mindenkinek!

A keresztény hagyomány szerint adventkor kezdődik meg az új egyházi év és a felkészülés a karácsonyra. A négy vasárnapot magába foglaló ünnep a Szent András napjához legközelebb eső vasárnapon veszi kezdetét és december 24-ig tart

Az advent kifejezés az Úr eljövetelét jelenti, mégpedig legalább háromféle értelemben: Jézus születését az evangéliumi beszámolók szerint, a második eljövetelét az utolsó ítélet napján, valamint Jézus befogadását a szívünkbe.

A karácsony előtti várakozás szimbóluma az adventi koszorú, gyermekeink számára pedig az adventi naptár testesíti meg a várva várt ünnepig hátralévő napokat.

Az adventi koszorú hagyománya a pogány időkre nyúlik vissza, amikor is a szalmából, fűzfavesszőből vagy zöld fenyőgallyakból font „szent” koszorúkkal a gonosz szellemek elől védelmezték a házat. A kör alakú, vagyis az örökkévalóságot jelképező koszorúkat zöld, vörös és aranyszínű szalagokkal díszítették; a zöld volt a termés, a piros az élet, az arany pedig a fény színe.

Az adventi koszorú fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A meggyújtás sorrendjében az első, a második és a negyedik lila színű, míg a harmadik a közelgő ünnep fölött érzett örömet szimbolizálva rózsaszín. A gyertyákat vasárnaponként gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák szimbolizálják a növekvő fényt, melyet Isten a várakozóknak ad át karácsonykor Jézusban. A gyertyák Jézus négyféle eljövetelét szimbolizálják: testben - Betlehemben; kegyelemben, szentségekben; halálunk pillanatában és a világ végén.

Csendes várakozás, elmélkedés, bűnbánat.

Nézzünk Önmagunkba, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és őszintén bánjuk meg bűneinket.

Lelkünk megtisztításával készüljünk Jézus születésének ünnepére.

Az adventi időszak az elmélyülés ideje, lelkileg is készülünk az ünnepre.

Gondoljunk a magányosokra, a kiszolgáltatottakra, a nélkülözőkre. Gondoljuk mindazokra, akik csak szívükben tudnak készülődni, vagy talán már arra sincs erejük. Segítsük őket akár egy jó szóval, egy szívből jövő üzenettel, egy mosollyal, egy öleléssel.

A nélkülözőket mindezek mellett segítsük egy tál étellel vagy ha tudunk ennél jóval többel.

Fogadjátok szeretettel az alábbi verseket, történeteket!

A verseket ITT, a történeteket ITT olvashatjátok egészében.

Adventi himnusz

Jött el Jézus, jöjj sebesen,

Téged áhít az én lelkem,

Téged vár a földnek ágya,

Jött ó napfény, siess már.

Tovább olvasom

A négy gyertya története

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya.

Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.

Tovább olvasom

Márkus Katalin: Advent első vasárnapja

Virrasztva várjuk,

Lelkünk ünneplőben.

Az első vasárnap,

Érkezik csendben.

Tovább olvasom

Rainer Maria Rilke: Advent

Havat terel a szél az erdőn,

mint pehely-nyájat pásztora.

S néhány fenyő már érzi sejtőn,

miként lesz áldott-fényű fa,

és hallgatózik. Szűz utakra

feszül sok ága, tűhegye-

szelet fog- készül, nő magasba,

az egyetlen szent éj fele.

Adventkor

Valami szépet szeretnék mondani,

a szívemet örömmel kitárni,

advent titkos, szent ünnepén.

Tovább olvasom

Adventi körlevél

Inkább vagyok anya, mint bármi a világon,

Gyermeket nevelni szebb, mint a legszebb álom.

Inkább törlöm arcát, gyönyörködöm nagy szemében,

Minthogy híres legyek, s elborítson a sok érdem.

Mosható, avagy az élet értelme

Egy plüssmaci ült a játékbolt egyik polcán, és nagyon magányos volt. Volt a jobb kezén egy "60 fokon mosható" cédula, azt hitte ez a neve.

Mosható nagyon magányos volt, mert az összes játékot megvették mellőle. Egyszer csak úgy gondolta, elindul, hogy megtalálja az élet értelmét.

Tovább olvasom

Advent

Elég volt már a gyötrelem,

elég volt már a sötétbõl.

Napfényre vágyunk, már a gond

fekete erdejébõl.

Tovább olvasom

Szent Ambrus: Ádventi himnusz

Figyelmezz, Izrael Ura,

Ki ülsz a Kerubok felett,

Jelenj meg Efraim előtt,

Jöjj, támaszd fel hatalmadat!

Tovább olvasom

Túrmezei Erzsébet: Adventi éjszaka

Fehér takaró,

ezüst fénytartó,

valót eltakaró.

Mintha nem volna más,

csak ez a ragyogás:

titokzatos, csodás.

Tovább olvasom

Túrmezei Erzsébet: Adventi ház

Ádventi házunk van, sokablakos.

Minden este nyitunk egy ablakot.

Benn melegen kis fehér gyertya lángol,

és árad a fény minden ablakából.

Kis ablakokkal versenyt fénylenek

csodába bámuló gyermekszemek.

Tovább olvasom

Misa egy melegszívű kisfiú.

Az orosz Oktatásügyi Minisztérium 1994- ben két hívő misszionáriust bízott meg azzal, hogy kidolgozzanak egy olyan tananyagot, amellyel az

iskolákba etikaórákon megtaníthatják a tanulóknak a bibliai alapelveket. Arra is fölkérték őket, hogy a börtönökben, a tűzoltóságon, a rendőrségen, valamint egy nagy árvaházban is tanítsanak. Később ők mondták el árvaházi élményüket:

Tovább olvasom

Szabolcska Mihály: Adventi ének

Szállj, szállj magasra, szíveink reménye

Vezess el minket Jézusunk elébe,

Ragyogj előttünk fénynek oszlopával:

Szent biztatással.

Tovább olvasom

Szalézi Szent Ferenc: Istentől kapott kereszted

Ha minden angyal, a világ minden lángelméje

tanulmányozta volna,

mi válik hasznodra ebben vagy abban a helyzetben,

miféle szenvedés,

kísértés vagy fájdalmas veszteség,

nem találhattak volna

hozzád illőbbet,

mint az, ami ért. 

Tovább olvasom

Szent – Gály Kata: Karácsony előtt

Már hó szitál a fenyvesek között

és korán beálló esték fénye ég,

oly mély csend s én úgy készülődöm

ujjongó szívvel Istenem, feléd.

Tovább olvasom

A könyv

Egy végzős egyetemista fiú már hónapok óta kinézett magának egy sportkocsit az egyik autószalonban. Tudta, apjának nem okozna gondot, hogy megvegye neki, ezért volt olyan bátor, és ezt kérte magának ajándékba annak örömére, hogy befejezi az egyetemet. A fiú véletlenül megtalálta az apja íróasztalán a kocsi megrendelőlapját. Nagyon megörült, hogy megkapja a kocsit, és izgatottan várta a diplomaosztó napját. Amikor végre eljött a nagy nap, és megkapta a diplomát, édesapja behívta az irodájába, és ezt mondta:
Tovább olvasom

Fecske Csaba: Karácsony előtt

Karácsony táján, ó igen,

mikor csizmát húz Télapó,

s a hegyekben a fenyőkre

puhán és halkan hull a hó,

nos, akkor rajtam valami

sejtelmes bizsergés fut át,

gondolkodom vagy álmodom?

Hallom a patkók dobaját. 

Tovább olvasom

József Attila: Tél

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,

Hogy melegednének az emberek.

Ráhányni mindent, ami antik, ócska,

Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,

Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -

S rászórni szórva mindent, ami szép.

Dalolna forró láng az égig róla

S kezén fogná mindenki földijét.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,

Hisz zúzmarás a város, a berek.

Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni

És rakni, adjon sok-sok meleget.

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,

Hogy fölengednének az emberek!

Paulo Coelho: Amiket megtanultam az élettől


Megtanultam..
-Hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz
neked olykor. És ezért meg kell bocsátanod neki.
Megtanultam..
- Hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a
lerombolásához.
Megtanultam..
- Hogy nem kell megváltoztatnunk barátainkat, ha megértjük, hogy a
barátok változnak.

Tovább olvasom

Ha megdobnak kővel

Egy férfi éveken keresztül gyűjtött egy új Mercedesre. Végül a sok munka, és a félretett pénz meghozta a várva várt pillanatot. Nagy örömmel és izgalommal hajtott hazafelé, hogy családjának és barátainak is megmutathassa az új „álomautót". Útközben megállt, hogy betérjen az egyik barátjához. Könnyedén talált egy helyet, ahova beparkolhat, és rükvercbe tette az autót. Nagy lendülettel elkezdett tolatni, mire halotta, hogy egy kő koppan az új autóján. Hirtelen lefékezett és kiszállt. Látta, hogy egy kisfiú dobta meg a kocsiját, ezzel máris megsérült a gyönyörű fényezés.

Tovább olvasom

Sarkady Sándor: Kérlelő

Fenyő ága

hósugárban,

mire vársz a

hófúvásban?

Hideg az a

kristálybunda,

gyere haza

kisházunkba.

Karácsonyfám

te lehetnél,

gyertyalángnál

melegednél.

Rónay György: Advent első vasárnapja

Amikor a fák gyümölcsöt teremnek,

tudhatjátok, hogy közel van a nyár.

Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg

korcs ágaimon más, mint a halál?

Amikor jelek lepik el a mennyet,

álmunkból kelni itt az óra már.

De ha hozzám jössz, pedig megüzented,

angyalod mégis álomban talál.

Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;

Nem voltál rest naponta jönni hozzám.

Ajtóm bezártam. Ágam levetett.

Éjszakámból feléd fordítom orcám:

boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!

Szüless meg a szívemben, Szeretet!

Tanmese egy kisleányról

Valamikor hajdanán, mikor még az utcán köszönt egymásnak ismerős és ismeretlen is egyaránt, élt egy kicsi lányka.

Egy szántó-vető házaspár gyermekeként látta meg a napvilágot. Nem voltak játszótársai, mert környezetükben csupa gazdagok éltek, akik nem engedték a szegény gyermek közelébe csemetéjüket. A kislány távolról figyelhette csak a többiek életét. Fájdalmai elől egy képzeletvilágba menekült. 
Tovább olvasom

Szentmihályi Szabó Péter: Fenyő-menet

Karácsonykor minden fenyő

elindul nagy útra,

gyalogolnak tömött sorban,

nagy a kicsit húzza.

Tovább olvasom