Leonyid Martinov: Te, nélkülem

Te,

nélkülem,

füst vagy csak, lángtalan.

Te,

nélkülem,

nem vagy csak láncszem, egy

nagy fénylő lánc néma szeme, melyet

magában mélybe nem eresztenek:

horgot fölvonni azzal nem lehet.

Te,

utánam is

élhetsz, társtalan

mint az éj, ha a nappal odavan

s fönt csak beteg

csillagsereg

remeg.

Visszhangom!

Éjt-nap mondd, mint magam:

te,

nélkülem,

füst vagy csak, lángtalan!