I.
Szeretem
halvány arcodat
S bágyadt
fényű szemeidet,
Azt az
ajkot, amely lángol
S mégis
hallgat, mégis hideg.
Nem vagy
te szép, s nekem, látod,
Mégis
legszebb a világon.
Gúnyolódó,
hideg ajkad
Mindig
édes csókkal zárom.
II.
Ne
gúnyoljál tudákosnak,
Oh, ne
mondd, mert kinevetlek,
Hiszen
látod, nem vagyok bölcs,
Mert
megtudtad, hogy szeretlek.
Ez az,
miben felül nem múlt
Soha
senki e világon.
Szeretni
hűn, végtelenül,
Ez, ez az
én tudományom.
Szólj
hozzá, legyél az első!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése