Ha
szeretlek, akkor hazugság,
Amit
igaznak hittem én.
Hazugság
a sírás, a bánat
S az
összetörtnek hitt remény.
Hazugság
akkor minden, minden,
Egy
átálmodott kárhozat,
Amely még
szebbé fogja tenni:
Az
eljövendő álmokat.
Ha
szeretlek, akkor vergődve
A halált
nem hívom soha,
Eltűröm
még a szenvedést is,
Nem lesz
az élet Golgotha.
Mikor
álmomból fölébredtem,
A percet
meg nem átkozom -
A
lelkedhez kapcsolom lelkem
S mint
régen, ismét álmodom.
Ha
szeretlek... Ne adja Isten,
Hogy
hazug legyen ez a hit!...
De
mért?... Legyen hitvány hazugság,
Elég,
hogy engem boldogít.
Ha úgy
érzem, hogy most szeretlek,
Haljak
meg most, ez üdv alatt, -
Többet ér
egy hosszú életnél
Egy álmot
nyújtó pillanat!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése