Történt
egyszer, nagyon régen,
új
csillag tűnt fel az égen,
fényesebb
volt, mint a többi,
rácsodálkozott
mindenki.
Világos
lett az ég alja,
felhangzott
egy angyal hangja:
-
Alleluja, örvendjetek,
a kis
Jézus megszületett!
Őzike
félt, megremegett.
Nyuszi,
egér bújni kezdett.
Mackó így
szólt: - Ne féljetek,
Isten
küldte a gyermeket.
Gyertek,
menjünk köszönteni,
a
csillagot kell követni,
az majd
minket hozzávezet,
s
megláthatjuk a kisdedet.
E szóra
mind így kiáltott:
- Vigyünk
néki ajándékot!
Díszítsünk
fel egy szép fenyőt,
tegyünk
rá kis csilingelőt.
Nem
féltek már, nem remegtek.
Izgatottan
készülődtek.
Vittek
fenyőt, olajágat,
agyagból
gyúrt madárkákat.
Mikor
Betlehembe értek,
áhítattal
körülnéztek,
a csillag
is megállt végre,
szórta
fényét le a földre.
Nézzétek
csak – szólt a Mackó –,
alatta
van egy istálló,
világít
ránk az ablaka,
kukucskáljunk
csak be rajta.
De a kis
nyúl leintette:
- Három
férfi siet erre,
a ruhájuk
selyem, bársony,
király
lehet mind a három.
A
királyok odaértek,
az
istállóba beléptek.
- Csak a
„három király” lehet,
-
suttogja a mackógyerek.
Ezek után
mind a négyen
belestek
az ajtórésen.
Meglátták
a szép kisdedet,
állatszívük
megremegett.
Jászol
elé a királyok,
lerakták
az ajándékot,
aztán
elbúcsúztak sorra,
s
elindultak harangszóra.
A kis
Jézust édesanyja,
Szűz
Mária, elringatta.
Elaludt a
csendben végre.
Ne
zavarjuk –, szólt egérke.
A mackó
is ezt dörmögte,
s
ajándékát a küszöbre
mind
letette szépen sorba,
hallgattak
az okos szóra.
A
Szűzanya csak meglátta,
s halkan
az ajtót kitárta,
ajándékot
megköszönte,
s
Jézuskája elé tette.
Az
állatok örvendeztek,
hogy a
kisdednél lehettek,
tömjén
füstje szállt az égre,
és áldás
az ünneplőkre.
Mikor
hazafelé mentek,
vidáman
így énekeltek:
- A kis
Jézus megszületett,
s véle
eljött a szeretet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése