Amade László: Isten hozzád! Szívem...

1.

Isten hozzád! szívem

Mert tőled távozik,

Zokog s kínoz, hívem,

Hogy érted lángozik;

Mert az nélkül köll lennem,

Kit holtig köll szeretnem:

Ez a legnagyobb kin,

Szívem már nem enyim.

2.

Engedd, had csókoljam

Szép s kegyes kezedet,

Lássad (Szánjad), mint folytatom

Zálogul könyvemet;

Igaz, s hozzád hív szívvel

Ki szeret gyötrelemmel,

Vedd én végső csókom `!

Mert már meg köll válnom.

3.

Kényes óráidban

Rólam emlékezzél;

Ha látsz árnyékomban,

Ki szeretett, nem él:

Akkor magad ismered,

Hitetlennek nevezed,

De már késő lészen, -

Midőn sírban lészen.