Kedves,
nézd! A sápadó lomb
Sorra
mind alá- pereg...
Elsárgultak
a mezők, mint
A
haldokló emberek.
De ne
félj a hervadástól,
Mosolyogva
nézd velem;
Nézhetjük,
mert szívünk mélyén
Nem
hervad a szerelem!
Lelkem
könnyű és derült, bár
Mindent
hullni, halni lát;
Temetőben
játszó gyermek
Így ugrál
a síron át.
Ősz van
most s nekem tavasz nyit
A
kipusztult föld felett...
Mosolyodban
minden percben
Visszatér
a kikelet!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése