Midőn
bájos szemed reám tekint,
Egész
létem gyönyörben olvadoz;
S bár
rettegek, ha más szerelmet int,
S tömjént
hódolva kellemeidre hint:
Midőn
bájos szemed reám tekint,
Szívem
biztos reményre lobbadoz,
S ég-föld
ezer kéjben ringat megint:
Így
boldog én! nem érzek semmi kint,
Midőn
bájos szemed reám tekint,
S egész
létem gyönyörben olvadoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése