Theodor Storm: Valami édes sugalom

Valami édes sugalom,

szép emlék bujkál a szívemben;

hogy honnan támadt, nem tudom,

s hogy mi volt, azt is elfeledtem.

Talán egy nyári délelőtt,

- parányi szívben kicsi gondok -

ültünk az erdőszéli lombok

árnyában, gyermek-szeretők;

a szirt forrása hűsen omlott,

rigó rikkantott s elrepült,

szívemben boldog béke zsongott,

néma szádon meg mosoly ült,

és zölden csillogott a rét. -

Ha nem lepné a messze múlt rég,

ha valahogyan visszajutnék:

ki tudja! - nem ott vár-e még.