Lányka,
még most is ragyog a szememben
szíves
emlékem keserűn tolongó
gyöngye:
mért a sors hogy ezen szerelmet
így
letapodta?!
Oly
hatalmas volt igaz érzeményem,
hogy
hidegséged közepette is csak
néha egy
nyájas szavadat ki tudta
csalni,
kegyetlen!
Messze
vagy tőlem; megutálni mégis
bánatos
szívem fogod-é? ha benne
ültetek
(jajjal) deli gyilkosomnak
egy –
Nefelejcset!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése