Lélek, én
lelkem, hogyha ismernélek!
Ha
bejárhatnám a határidat!
- Neki
indulok s olyan szövevényes.
a
folyamain nincsenek hidak. -
Ha
ismernélek, s tudnám, mihez kezdjek!
Mélységeidből
titkok integetnek.
Lélek, én
lelkem, mért vagy nyughatatlan?
Megfélemlítőn
zúgsz, morajlasz folyvást.
S én
idegenül önbirodalmamban,
remegve
tartom kezemben a kormányt.
Koldus
királyod, mit tegyek veled?
Merre
keressek segítő kezet?
Lélek, én
lelkem, hol van az a Mester,
Ki téged
ismer, minden titkodat?
Aki zúgó
folyamaidon által
hidat
fénylő szivárványból vonat...
Ó,
jöjjön, akár zúgó harsonával,
akár
simogatóan, csendesen:
én
koronámat lábához teszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése