Cinkék,
cinegék, feketerigók,
megosztom
veletek e fél cipót,
megosztom
az én olyan-amilyen
éneken-szerzett
kenyerem.
Csettegess,
rigóm, járd a kerteket,
jöjjetek,
csókák, varjak, verebek:
vendégül
látok minden itt maradt,
velünk
telelő madarat.
Terítve
már patyolat abroszom,
kenyeremet
elétek morzsolom.
Nem várok
érte, nem kell félnetek,
ordas
télben ujjongó éneket.
Ha majd
tavasz lesz, és én hallgatok,
akkor
zendüljön a ti hangotok,
hírrel
hirdetve, hogy az emberek
télen se voltak
embertelenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése