Tekinteted
ragyog, akárcsak
A
kékzománcos ég,
A hangod
úgy olvasztja szájad,
Mint
gyöngéd csók ízét.
Ha
hallgatom bűvös beszéded,
Ha szemed
rám tapad,
Odaadnám
ezt a harci éket:
Jó grúz
acélomat.
Mert
ennek is szép csillogása,
S ha édes
hangja kél,
A lélek
borzad össze fázva,
S a
szívben forr a vér.
De ádáz,
veres harci élet,
Már nem
hív engemet,
Mióta
hallom lágy beszéded,
És rám
tapad szemed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése