Áprily Lajos: Iduska

Emlékszik még a korhadt kerti padra

S a kútra, mely a fák tövén fakad?

Úgy emlékszem, sétáltunk ott, mikor még

Virág nyílott a lombos fák alatt.

Virágos volt a vadmirtuszbokor még.

- Tövébe most lesárgult lomb zizeg -

Talán én is kissé vidámabb voltam

S kegyed se volt ily szótalan, hideg.

Most néha-néha elvetődöm arra,

S míg más vidáman, gondtalan mulat,

Egy százszor visszasírt álomvilágba

Vezet a borús, őszi hangulat.

Ha majd megint tavasz derül a tájra,

Tudom, kicsalja önt a vadvirág.

Ha arra jár, jusson eszébe néha

Egy összetört, elhervadt mirtuszág.