Juhász Magda: Ember vagyok

Ember vagyok, embernek születtem,

de belül mégis valami más,

kősziklák közt vergődő porszem,

könnycseppben létező kacagás.

Ember vagyok, de néha érzem,

hogy szűk ez a tér nekem,

szeretnék madárrá válni,

és szállni a magas bérceken.

Szelek szárnyán suhanva, szállva

dicsérném Istenem,

viharban, fagyban meg nem állva,

hirdetném Őt, a végtelent.

De ember vagyok, embernek születtem,

egy földhöz ragadt isteni más,

szárnyak nélkül hirdetem mégis

Teremtőnk örök diadalát.