A szürke
tenger, a fekete táj:
a hold,
mint sárga, görbe kés:
s az
álmukból riadó pici
hullámok
tüzes gyűrűi,
mikor az
öbölbe fordulok, és
csónakom
a parton megáll.
Aztán egy
mérföld sós homok:
három
dűlőn túl a tanya:
ablak,
kopogás, gyors sercegés,
kék
gyufaláng, mely elenyész,
egy nő
halk, boldog sikolya,
s két
szív, mely egymáson dobog!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése