Tompa Mihály: Nálad nélkül

Örömet nem nyújt az élet,

Csak tenálad, csak tevéled!

Mint buborék széjjelpattan,

Ha osztályos nem vagy abban!

Az ég és föld bús, kietlen,

S ami rá van rakva ékül:

A boldogság gyötrő álom

Lenne nékem nálad nélkül!

Ha szememnek könyje csordul:

Elveszesz te bánatombul!

Megkönnyíted a keresztet,

Melyet a sors rám eresztett!

És lelkemre nyugalom száll,

Az élettel úgy kibékül,

De hánykódó, zivataros

Tenger lenne nálad nélkül!

Ne is hagyjuk el mi ketten

Soha egymást az életben!

S egymás hű karjába dőlve

Menjünk el a temetőbe!

Mert nem lelnék üdvöt ott fenn,

S visszavágynék én az égbül,

A sírban sem lenne nyugtom

Nálad nélkül, - nálad nélkül!