Hiába
lettél nagy, dicső hős,
Padisah
vagy orosz cár, dölyfös,
Ki
nabucoi érzetében
Nem tudja
már, hogy hova lépjen.
Szívedben
újuló tavasszal
Találkozol
egy gyermekarccal,
Ki
rózsaláncot vet nyakadba,
Bár láthatatlant,
s meg vagy fogva.
Ki ura
vagy a seregeknek,
Kit
népek, országok rettegnek,
E szép
szemeknek sugarától
Remegsz,
a földön csúszol-mászol.
Nyögsz
térdre esve, jársz négy-kézláb.
Nyom a
fejedre csörgő sipkát.
Csinál
belőled nagy bolondot,
És
okosan, mert így vagy boldog.
Ne bánd,
akárki vagy, barátom,
Hogy így
van itt e szép világon.
Hogy e
kicsiny bársony kezecskék
E földön
sorsodat vezessék.
Hogy egy
parányi, láthatatlan
Szikrában
oly nagy hatalom van.
A
dinamitnak egy morzsája
Nagyobb
úr, mint a Himalája.
Tövébe,
hogyha akna fúrva,
Egy
öntudatlan gyermek ujja
Érintse
meg és hurrah, egyben
A
Csimborasszo légbe röppen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése