Mint a
beteg gyerek, ki lázas, álmos,
felül az
ágyba, poharat kér,
s hideg
üvegen hűti fájó ujját,
sír az
orvosságos-palackér,
és
viszolyogva, fanyalogva
fanyarul
fog egy ezüstkanalat,
és a
kesernyés-édes, hűs nedűvel
locsolja
égett ínyét álmatag:
E forró,
beteg nyári délelőtt
éppígy
kerülget és szédít a bánat.
Éppígy
fogom meg langyos kezedet,
s így
csókolom meg nedves, enyhe szájad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése