Milyen
volt szőkesége, nem tudom már,
De azt
tudom, hogy szőkék a mezők,
Ha dús
kalásszal jő a sárguló nyár
S e
szőkeségben újra érzem őt.
Milyen
volt szeme kékje, nem tudom már,
De ha
kinyílnak ősszel az egek,
A
szeptemberi bágyadt búcsúzónál
Szeme
színére visszarévedek.
Milyen
volt hangja selyme, sem tudom már,
De
tavaszodván, ha sóhajt a rét,
Úgy
érzem, Anna meleg szava szól át
Egy
tavaszból, mely messze, mint az ég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése