Bálintffy Etelka: Elmúlt a nyár...

Elmúlt a nyár, elmúlt az ősz...

És messze még a kikelet.

Oh, de én most nem rettegem

Úgy, mint egykor, a zord telet.

Nem rettegem, hogy jő a tél

S unalmával a hosszu est,

Midőn kint fúj, bömböl a szél,

S ablakomra virágot fest.

Nem félek, hogy nem lesz virág,

Nem lesz madár, csillag, sugár,

Hogy a télnek hideg szele

Meleg, de szűk szobámba zár.

Lesz virágom: édes ajkad,

Mosolygásod lesz a sugár,

Szíved meleg dobogása

A bokorba a kis madár.

Édes csókod lesz a csillag,

Mely az égről gyorsan lefut,

S véletlenül, úgy futtába

Éppen az én ajkamra jut.

Ah - mondod -, de egy hiányzik

Ragyogó nap az égbolton.

Az is meglesz: ragyogni fog

Boldogságtól az én arcom!