Ültünk
együtt a kertben csendesen,
s
egymásra néztünk szerelmesen.
Ő
hallgatott, és én is hallgattam.
Kezemben
a kezét simogattam.
- Én szép
virágom, Rózsakoszorúm!
mért néz
reám ily édes-szomorún?
Nem
felelt, csak elmosolyodott.
Az Isten
tudja, min gondolkodott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése