Ízlett a
tea, s vitatárgynak
csemegéjük
is, a szerelem.
Az urak
vadul esztetizáltak,
a nők
finoman, kecsesen.
"Plátói
legyen!" - követelte
a
tanácsos úr, a szikár.
Nejének
epe a lelke,
de
nyögell, hogy: "Holdsugár!"
Kanonok-száj
bömböli: "Nem kell
túl
nyersnek lennie,
máskép
belerokkan az ember."
"Hogyhogy?"
- bámul Licike.
"Szeretni
szomorú és szép" -
a hangja
remeg belé:
grófnőnk
épp nyújtja a csészét
a báró úr
felé.
Lett
volna még a szalonban
egy hely:
a tiéd, szívem.
Pedig te
tudtad volna,
hogy mi a
szerelem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése