Szeretlek,
mint a lelkemet, te vagy
Világom,
életem!
S annyi
édes jel, hogy viszont szeretsz,
Nem
hagyja kétlenem!
A légben múltunk
szép viráginak
Kísér
minden balzsama:
S az
érzelem, minő felgyultakor,
Oly hév,
oly tiszta ma!
Mosolygasz.
tudom, mit tesz e mosoly:
Mily
szép, gyöngéd szavak!
S szívem
nem érti, mint fér össze, hogy
Szeretlek
- s kínzalak!
Hogy
egymástól, forró érzelmivel
Szívünk
nem távolog:
Mégis
borongunk, mégis nem vagyunk
Egészen
boldogok!
Ne mondd,
kedves! - mi boldogok vagyunk!
Mert mi a
szerelem?
Gyötrelmet
és kéjt virító bokor
Egy s
azon gyökeren.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése