Ha Te nem
lennél, két riadt kezemből
kihullatnám
az életem,
mint
célja vesztett, hitvány semmiséget.
Ha Te nem
lennél, meghalna az élet,
meghalnának
a színek énnekem.
Déli
verőn is dideregve fáznék,
hiszen Te
vagy tündöklő napvilágom.
S bár
tündérkertek ösvényein járnék,
elepednék,
mint kopár pusztaságon.
Rettentő
rommá összeomlana
énbennem
minden, ami szent és drága:
lelkem
elrejtett végtelen világa.
Szertehullana
a harmónia,
sóhajokká
lennének a dalok
és
sikoltássá minden énekem:
hisz
mindenem vagy, Uram énnekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése