Juhász Magda: Hogyha lennék

Hogyha lennék fűzfa lombja,

fűzfakarom elringatna,

és ha lennék kis madárka,

minden dalom hozzád szállna.

És ha lennék búvó patak,

eloltanám a szomjadat.

Vagy, ha kósza szellő lennék,

arcod körül lengedeznék.

Lennék lábnyom út porában,

csillagfény az éjszakában,

rosszkedvednek múló perce,

napsugár, mely melengetne,

lennék kéz, mely megkeresne,

téged hozzám elvezetne.

Hogyha lennék... de nem lehet,

ember vagyok aki szeret.

Talán bűnös, talán igaz,

csöppnyi sóhaj, csöppnyi vigasz.