Kedvesem,
ha úgy ítéled,
Arcom
kissé öreges:
ha az én
korom megéled
különb a
tiéd se lesz.
Az idő
kedvére sarcot
vesz a
legszebb dolgokon:
épp úgy
meghervasztja arcod,
ahogy az
én homlokom.
Napjainkra,
éjeinkre
egy
planétarend ügyel:
voltam én
is ifjú egykor,
s egykor
te is vén leszel.
Ámde
nékem oly varázs van
birtokomban,
oly erő,
hogy nem
kell rettegve lássam,
miként
pusztít el az idő.
Most
imádják a tiédet,
de mit
megvetsz, az a báj
még
büszkén virulva élhet,
ha a tiéd
oda már.
Megmentheti
büszke orcád
hírnevét
e hatalom,
s a
jövendő olyannak lát,
amilyennek
akarom.
Mert a
messzi nemzedékek
tisztelik
majd szavamat,
és csak
akkor hisznek szépnek,
ha én
annak mondalak.
Emlékezzél
erre, szépem,
s bár az
őszt nem állhatod,
légy
iránta engedékeny,
ha olyan,
mint én vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése