Koltay Gergely: Egy csepp emberség

Ahol egy kisleány fut át a szivárvány alatt.

Ahol az ifjak alkonyatkor szerelmet vallanak.

Ahol az erdőben két öreg tölgy egymásnak bólogat.

Ott még: egy csepp emberség maradt.

Ahol a szobrászvéső márványon magától szalad.

Ahol felhők fölött a repülők egymásnak kacsintanak.

Ahol a konyhában a kisgyereké a legjobb falat.

Ott még: egy csepp emberség maradt.

Ahol a Királyok mindig igazat mondanak.

Ahol gazdagok szegénynek kenyeret osztanak.

Ahol az utolsó ölelésben őszinte a vigasz.

Ott még: egy csepp emberség maradt.

Ahol megszűnik a világon a gyűlölet, s harag.

Ahol egy akkord nyomán a falak végleg leomlanak.

Ahol reggel a Rádiótól jókedvű lesz a nap.

Ott még: egy csepp emberség maradt.

Ahol érezni, a kimondott szó nem röpke pillanat.

Ahol az élet érték, s mögötte ezernyi áldozat.

Ahol az orvos, a fizikus, a tanár szava, nem csupán panasz.

Ott még: egy csepp emberség maradt.

Ahol a publikum, s a színész együtt várja a tavaszt.

Ahol a költő tudja, a kő marad, s a víz szalad.

Ahol utolsó esélyünk a kimondott gondolat.

Ott még: egy csepp emberség maradt.

Ahol a kereskedő ajándékként könyveket ad.

Ahol van még marék föld - s lesz, ki majd arat.

Ahol nyelved, neved értik, ahol lehetsz önmagad.

Ott még: egy csepp emberség maradt.

Ahol a szeretet hídja hozzád vezet, soha le nem szakad.

Ahol szavak szállnak az Égbe. Ahol a lélek szabad.

Ahol mécsesek égnek a szellemért, ahol őszinték a szavak.

Ott lesz a mi temetőnk, hol egy csepp emberség marad.