Szomszédunkban
van egy lány,
aki énrám
fittyet hány.
Neve:
Erdei Kató,
szeme
szívemig ható!
Lelke
lángoló rubint!
Érte
hordom mind a kínt.
Érte
kínoz, bánt a vágy,
mely
nyugodni sose hágy.
Egyszer
aztán megteszem,
hogy új
ruhám fölveszem.
Anyjához
beállítok,
elmondom,
mit áhítok.
Így
szólok majd hozzája:
Asszonyom,
a leánykája
bírja már
a szívemet!
Adja
hozzám, ha lehet!
Nem kell
nékem hozomány,
csak
jöjjön maga a lány!
Nem baj,
ha semmije sincs Katóm
kincs
nélkül is kincs!
Mindig
gondos férj leszek,
érte
mindent megteszek.
És ha nem
tart szeretőt,
soha meg
nem verem őt.
De ha
kosarat kapó:
akkor
nagy lármát csapok!
Katómtól
búcsút veszek,
aztán
öngyilkos leszek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése