1.
"Elváltozék..."Köntöse,
mint a hó.
Olyan
szép, hogy már- már félelmetes,
Mégis: a
hegyen lakni Vele jó.
Maradni:
örök fészket rakni volna jó.
De nem
lehet. Már sáppad a csoda,
Az út
megint a völgybe lehalad.
Jézus a
völgyben is Jézus marad.
De jaj
nekünk!
Akik a
völgybe Vele lemegyünk,
Megszabadított
szemű hegy-lakók
Csak egy-
egy csoda-percig lehetünk.
Elfelejtjük
az elsápadt csodát.
És lenn,
a gomolygó völgyi borúban,
Az
emberben, a szürke- szomorúban
Nem
látjuk többé az Isten fiát.
2.
Testvérem,
társam, embernek fia.
Igaz: a
hegyen nem maradhatunk.
Igaz: a
völgyben más az alakunk,
Nekünk
lényegünk, hogy szürkék vagyunk.
Botránkozásul
vagyok neked én
És
botránkozásul vagy te nekem,
Mégis:
legyen nekünk vigasztalás,
Legyen
nekünk elég a kegyelem:
Hogy
láttuk egymás fényes arculatját,
Hogy
láttuk egymást Vele- a Hegyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése