Nem
hódításra indultunk mi el
A
végtelenből, - csak találkozásra.
Testvér,
a mi testvérségünk
Ezért oly
ritka, szép és drága.
Nem
hajtottuk a lelkünket igába.
Egymás
lelkét prédának sose néztük,
Szemmel
nem vertük, szóval nem igéztük.
Maradtunk
szabadok a szeretetben.
Maradtunk
egyenlők a szeretetben.
Maradtunk
testvérek a szeretetben.
Egymás
lelkében tiszteltük a törvényt.
S a
végzetet, mint napsugár és örvényt.
A törvény
betűje ha összevágott:
Ujjongva
hirdettük a rokonságot.
S ha
egymás lelke tájait bejárva,
Rábukkantunk
egy nekünk idegen,
Ismeretlen
istenség templomára:
Oltárát
virággal szórtuk tele,
És
szóltunk csendesen: bár nem enyém,
Szenteltessék
meg mégis a neve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése