Hej
emberek! Markomban sűrű
fekete
vérrel telt kupa!
Ezzel
köszönt rátok egy rongyos,
világgá
űzött árva kobzos
utolsó
Koppány-unoka!
Borra nem
telt. Így hát kupámat
megtöltöttem
bús magyar vérrel.
Hozzátok
szólok emberek!
Héj,
testvéreim, emberek
öt
világrészen szerte-széjjel!
Ím alvadt
vérrel telt kupámat
e rút
világon végigöntöm
s magyar
vér mellett, ahogy illik,
az
újesztendőt ősi módra
zord
táltos-szóval fölköszöntöm!
Babonát
mondok, szörnyű átkot!
Vad
mágiát, mely megfogan:
megátkozom
azt, aki vigad!
Ki bort
iszik, asszonyt ölel,
békében
él és boldogan!
Mert jaj,
véres nép ma az én népem!
Ordas
vadak tépik a testét!
S kik
elfordulnak tőle, hogy ne lássák:
átok
marja ki két szemük világát
s pusztuljanak,
ha gyászát elfeledték!
Méreggé
változzék a bor minden pohárban
és
tébolyult sikollyá a kacaj!
És
szörnyű vész és halálhörgés légyen
és minden
földi otthon porrá égjen
és minden
céda ember benne égjen,
ki tudni
arról semmit nem akar:
hogy
miként pusztul börtönben, kínban, vérben,
egy
részvétlen világ közepében,
magára
hagyott népem, a magyar!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése