Benedek Elek: Öreg ember újévi éneke

Száll az idő, száll, elszállt felettünk,

Észre sem vesszük: megöregedtünk.

A múlt időkön el-eltűnődünk,

Öreg embernek ugyan mit hozhat?

Megszokta már a jót s a rosszat -

Inkább a rosszat!

Csendes öregség: - ez kell minékünk,

Ifjak útjába mi már nem lépünk!

Egy pipadohány s pohár borocska,

(Asszonynak kávé, ki hogy szokta),

S Halál komát felkészülve várjuk,

Az ajtót előtte be nem zárjuk,

Inkább kitárjuk.

Mi már csak élünk, de nem remélünk,

Jöhet akármi, mi már nem félünk,

Nagy földi jókra mi már nem vágyunk,

Elég, hogy szép volt ifjúságunk.

Ha bús is tán fölöttünk az égbolt,

De ifjúságunk vidám volt, szép volt -

Ó, milyen szép volt!

Szép ifjúságnál a szép öregség

Szebb, azt minékünk elhinni tessék,

Ezt is, azt is mi megtapasztaltuk.

Nem csak örömet, bút sem sokalltuk.

Így értünk mi meg szép öregséget,

Áldunk érette, ó, Uram, Téged, -

Téged, ó, Téged!