Tél-boszorkány
bonthatatlan
bűbájában,
mint mese,
dér-palástban,
néma fagyban
áll a
fenyves mozdulatlan
csodacsipke-ligete.
Halva tán
és mégis élve
tűri,
szinte álmai
gyönyörétől
megigézve,
hogy a
hónak már egészen be-
fonják
piheláncai.
Ha
nyugatról, ha keletről
a ferde
nap rácikáz,
meg se
rezdül - mint ijesztő
üvegtűzvész,
gyúl az erdő:
káprázatos
fényvarázs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése