2012. december 8., szombat

Állatok - télen (1)







„Hó ült a bokron, bérceken,
a lágyan lejtő réteken,
bükk ágbogán, tölgyágakon,
csikart a fagy, mint vaskarom.”





„Ükös ükünk, ősök őse,
ázsiai puszták hőse,
vágyat nevelt csodavadra,
szarvast űzött napnyugatra.”







„Szakad a hó nagy csomókban,
veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet”






„Elnémult minden kis rigó,
csak hullott, hullott, hullt a hó,
s a cserjésben az őzikék
kutatták őszi fű ízét.”






„Most tégy csodát, jó Őzanyó!
Kötésig ér, s még hull a hó.
Se fű, se ág, se lomb, se mag,
csak jég, csak hó, csak néma fagy”






„Tél, tél,
zúg a szél,
havat kavar
 kinn a szél;
 éjek éjén,
 erdők mélyén
őzike tib- láb
 jaj, hogy fél!”






„Varju károg száraz ágon,
Hervadás ül a világon”






„Csipp, csipp, hull a hó,
Éhezünk, fázunk,
Csipp, csipp, hideg van,
S nincs meleg házunk.”






„Manók és mókusok csöngettyűznek ezüst dióval.
Te itt állsz álmaim között díszítve aranyozott útravalóval.”













Nincsenek megjegyzések: