„Hó ült a
bokron, bérceken,
a lágyan
lejtő réteken,
bükk
ágbogán, tölgyágakon,
csikart a
fagy, mint vaskarom.”
„Ükös
ükünk, ősök őse,
ázsiai
puszták hőse,
vágyat
nevelt csodavadra,
szarvast
űzött napnyugatra.”
„Szakad a
hó nagy csomókban,
veréb
mászkál lent a hóban.
Veréb!
Elment az eszed?
A hóesés
betemet”
„Elnémult
minden kis rigó,
csak
hullott, hullott, hullt a hó,
s a
cserjésben az őzikék
kutatták
őszi fű ízét.”
„Most
tégy csodát, jó Őzanyó!
Kötésig
ér, s még hull a hó.
Se fű, se
ág, se lomb, se mag,
csak jég,
csak hó, csak néma fagy”
„Tél,
tél,
zúg a
szél,
havat
kavar
kinn a szél;
éjek éjén,
erdők mélyén
őzike
tib- láb
jaj, hogy fél!”
„Varju
károg száraz ágon,
Hervadás
ül a világon”
„Csipp,
csipp, hull a hó,
Éhezünk,
fázunk,
Csipp,
csipp, hideg van,
S nincs
meleg házunk.”
„Manók és
mókusok csöngettyűznek ezüst dióval.
Te itt
állsz álmaim között díszítve aranyozott útravalóval.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése