A téli
Magyarország
Magyar
síkon nagy iramban át
Ha
nyargal a gőzös velem
Havas,
nagy téli éjjelen,
Alusznak
a tanyák.
Olyan
fehér és árva a sík,
Fölötte
álom-éneket
Dúdolnak
a hideg szelek.
Vajjon
mit álmodik?
Álmodik-e,
álma még maradt?
Én most
karácsonyra megyek,
Régi,
vén, falusi gyerek.
De lelkem
hó alatt.
S ahogy
futok síkon, telen át,
Úgy
érzem, halottak vagyunk
És álom
nélkül álmodunk,
Én s a
magyar tanyák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése