„Bundás
halász áll a jégen,
talpas,
tenyeres.
Se
hálója, se varsája,
mégis
halra les.”
„Amit
Isten adott.
Adjatok
nekünk -
S nektek
szól tavasszal
Első
énekünk.”
„Áldott
légy, te habfehér galamb,
ki mint a
gyermek éjek poklain
szálltál
felénk rémségről mit sem tudva
s kezed
kinyújtva
rebegted
el a rég-feledett jelszót: szeretet!”
„Nincs a
fán levél,
A kertben
virág,
Hideg,
fagyos lett
Az egész
világ.
Jó fiúk,
leánykák,
Könyörüljetek,
A koldus
sem él
Ily bús
életet.”
„A fák
között az őzek
elbújnak,
kergetőznek.
Utánuk
minek futnál?
Friss
hóban lemaradnál.
Markolj a
puha hóba,
s
reggelig álmodj róla.”
„Viharvert
vaddisznók
ázó-fázó
őzek,
szép,
büszke szarvasok
mind,
mind odajönnek.”
„Kortyolgat
az ég tavából,
villó agancsa
világol -
ága-boga
tükörképe
csillagvilág
mindensége.”
„Nem is
ugrálsz, araszolsz,
hóesésben
vacakolsz.
Fölfújtad
a tolladat,
ázott
pamutgombolyag.
Mi kell
neked? Fatető!
Fatető!
Deszka
madáretető.”
„Rigók
fáznak a lombban,
fényes a
friss hó, roppan.
Mosd meg
benne az arcod.
Ropog a
friss hó, hallod?”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése