Ugye,
szép a tavasz, mikor
rügy
születik s madár dalol?
S ha
daluk némul, szép, ugye,
nyáron a
méh- és virágzene?
És nem
szép, ha elmúlt a nyár,
hogy a
levél, lehullva már,
cipőnk
orránál kavarog
vagy
sarkunkban ireg-forog?
Most tél
van, beállt a patak;
sétálgatok
a fák alatt:
öles
hóban áll mindegyik,
odvukban
mókus aluszik,
s bármily
kicsiny az ág, a gally,
mindent
fehér szirom takar.
Köszöntlek,
tél! Te szépíted,
nagy
virággá te építed
ezt a fát,
ötven fekete
karját
fehérrel vonva be,
míg a
gallyakra millió
kis fehér
kesztyűt húz a hó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése