Olyan
halk és hideg idő van,
halk és
hideg, halk és hideg:
hallani
szinte suhanóban
a
gyöngyház égen a telet.
Selymesen
száll ő rongyaink közt
s arcba
legyez, bár semmi szél...
Óh
láthatatlan, hűvös angyal,
előkelő, gyönyörű
Tél!
S a hó is
itt lesz nemsokára
s minden
egyszerre eleven.
Aki
rápillant ablakára,
fehér
apácák végtelen
meneteit
véli vonulni,
s ki
boltbul az utcára lép,
lágy-fehér
könnyek ostromolják
kemény
csomagjait s szívét.
Estefelé
kitisztul néha,
a
csillagok kilátszanak
s mint
gyermekek állunk alélva
egy nagy
karácsonyfa alatt,
amelynek
ágát föl nem érjük,
de
gyertyás fénye ránk sajog:
gyertyásan
és csúfolva néznek
a
karácsonyi csillagok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése