A fürdők
kéménye okádja
a füstöt,
s mikor fellebeg,
bónyálják
kendőkbe, gubákba
fehér
farát a fellegek.
A
hóbuckákba, lábnyomokba
veti
egész hevét a ház,
erőlködik
a fagy forogva,
áll lógó
nyelvű vonítás.
Förgeteg
fúr, fények gyalulnak,
a levegő
mint pengeél,
az út, a
tér szikrázva gyullad,
mint
fagyott kecsege, fehér.
Korcsolya,
percek, rönkfa, fenyvek,
máglyák,
idők, a láz elönt,
s
tündökletes ívén a mennynek
hátin-húrként
feszül a csönd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése